A Voodoo Allen egy elsősorban barátokból és másodsorban zenészekből álló, ugyanazon dolgok (horror-filmek, az emberi hülyeség és deviancia különböző megnyilvánulásai és formái) iránt érdeklődő és hasonló zenei stílust kedvelő baráti társaság által a saját szórakoztatásunkra kitalált dolog, és örülünk, ha rajtunk kívül másoknak is tetszik. A zene amit játszunk, talán leginkább a psychobillyhez áll közel, más stíluselemekkel vegyítve.

A kezdetek (1989-1991)

Az egész 1989-ben kezdődött; akkor iratkoztam be a Madách Gimnáziumba, ahol rögtön az első héten egy bulin megismerkedtem az iskola haladó ifjúságával. Újdonsült ismerőseimnek köszönhetően hallottam először harangozni a psychobilly műfajról is; én akkor még inkább punk zenéket hallgattam és akkoriban kezdtünk el lejárogatni az azóta már megszűnt Fekete Lyukba. Szóval kaptam néhány psycho felvételt, és nagyon tetszett a dolog. Közben véletlenül összefutottam régi ismerősömmel, Gigor Csabival, miközben éppen egy gitárral igyekeztem az iskolába, hogy próbáljunk a rövidesen megrendezendő madáchos zenekarok fesztiváljára (ami aztán elmaradt, pedig mi rendesen készültünk a bátyám Tökömet markolásztam c. szerzeményével). Csabi is rágyógyult a psycho muzsikára, egyértelművé vált, hogy zenekart kell alapítanunk, mert hát anélkül nem megy. Ez lett a Délizászlós Kispárnák.

Délizászlós Kispárnák

Az egyéb elengedhetetlen kellékek (Dr. Martens cipők, baseball, illetve bomberdzsekik) mellett Csabinak megvolt az obligát psycho-frizura is (akkor még volt haja). Csak ketten voltunk, két gitár, meg a Csabi asztali lámpája a dobcucc, amin minden arra alkalmas eszközt szétvertünk. Ekkor születtek Csabi szerzeményei is, a ’Befordulva az utcán’, és a ’Kezdődik a film’ c. opuszok is. Egyszer még koncerteztünk is az Orczy kertben, ahol nem kisebb nevek közreműködtek session zenészként, illetve közönségként, mint Richie P (Animal Cannibals) vagy Tóth Szabi (Sugarloaf). Közben szorgalmasan vásárolgattuk a psychobilly lemezeket Csabival; ha valamelyikőnk külföldre utazott, előtte gondos egyeztetést tartottunk, hogy melyik lemezeket kellene beszerezni, ha meg nem mentünk külföldre, akkor postai megrendeléssel vásárolgattunk. A mai viszonyok ismeretében már nevetséges, de emlékszem, hogy 1991-ben (a kötött valutagazdálkodás idejében, amikor mindenki legfeljebb X valutát vásárolhatott legálisan), mekkora családi botrány volt, amikor az egész valutakeretemet Frantic Flintstones, Meteors meg Batmobile lemezek vásárlására fordítottam, vagy amikor Barcelonában a múzeumi belépőkre kapott zsebpénzemből három Meteors lemezt vettem. Ma sem tennék másképp, sőt, ha külföldön vagyok, ma is keresem azokat a helyeket, ahol ilyen cuccokat árulnak.

EJEB + 3M (1991-93)

Érdekességképpen megemlítendő, hogy a Madách-ban a Voodoo Allen valamennyi tagja ugyanabba az osztályba járt. Mindig is jóban voltunk, de igazán jó kapcsolatba az ún. kismarosi túrák eredményeképpen kerültünk. Szifonéknak volt egy kis nyaralójuk Kismaroson, és másodikos korunkban (1991) kitaláltuk, hogy menjünk le és szervezett keretek között igyuk magunkat szénrészegre. A megvalósítás annyira jól sikerült, hogy kétszer is meg kellett ismételnünk, de a harmadik buli végére már annyi mindent szétvertünk és olyan ordenáré módon viselkedtünk, hogy a szomszédok panaszainak is köszönhetően Szifont végül letiltották a további bulikról. Sebaj, ezt követően a Sándorék budaörsi telkét tettük rendbe kétszer, de ez már egy másik történet.

Szóval a következő osztálykiránduláson felvetődött, hogy csináljunk psychobilly zenekart. Csináltunk is, ez lett az EJEB + 3M. Na, itt már rajtam kívül tag volt a Szifon (aki a faterja népzenei kapcsolatait kiaknázva szerzett egy nagybőgőt, és évekig még zeneiskolába is járt), a Gergő (gitár, vokál), és eseti jelleggel hegedűn, köcsögdudán és lopótökön a Délizászlós Kispárnákból már ismert Gigor Csabi is. Írtunk is saját számokat, illetve szorgalmasan játszottuk az egyszerűbb Demented Are Go számokat is. Stúdióba is elvetődtünk egyszer, rögzítettünk is pár saját számot (Bátor sápadtarcú, Kukában talált boldogság, Heveny élvezet) a szintén osztálytárs Sándor és Nagy Csabi közreműködésével.

Chabie and The Croox (egyik elődzenekarunk)

Voodoo Allen (1993-2006)

1993-ban leérettségiztünk és kicsit abba is maradt az egész, de aztán 1994-95 körül újból összejöttünk zenélgetni, írtunk megint egy csomó saját számot psychobilly stílusban (Mutáns borz, Tapírok a külső űrből, Bölcsész bop, Így elesté’, úgy LSD, Ruházd meg magad, Ofotért-stomp, Frontvonalak a láthatáron), amiket azonmód rögzítettünk is Gergő házi stúdiójában. Ezeket a felvételeket tartalmazza a ’Tapírok a külső űrből és a mutáns borz’ c. kazetta illetve CD (kereskedelmi forgalomba nem került). Ezidőtájt találtam ki a Voodoo Allen nevet is, mert már untam az EJEB + 3M elnevezést. Én ekkoriban már inkább az egyetemmel voltam elfoglalva, családi okokból vidékre is költöztem, szóval egy jó 10 évig az égvilágon semmilyen zenét nem csináltunk együtt. Eközben Gergő a Populáris Kultúrával, a Szifon a Mutemen-nel, én meg kb. 2003-tól hobbizenekarommal (Tokyo Ukulele) voltam elfoglalva. Közben mindannyiunknak feltűnt, hogy már Magyarországon is vannak zenekarok, akik hasonló műfajban utaznak, és kb. egyszerre fogalmazódott meg bennünk, hogy esetleg folytatnunk kellene, ha másért nem, legalább a szórakozás kedvéért. Dobosunk nem volt, mígnem aztán 2006 tavaszán másfél évi rábeszélést követően az egyik kedves barátom, kollégám (Zsolt) váratlanul beadta a derekát és Szifonnal hármasban elkezdtünk lejárni csörömpölni. Sajnos Zsolt ideiglenesen kiment Londonba dolgozni, így hirtelen abbamaradt a nagy lelkesedés. Ekkor talán még váratlanabbul az egyik volt osztálytársunk (Puskás Attila) bejelentette, hogy szívesen lejönne bohóckodni a dobok mögé, sokat ne várjunk tőle, mert összesen két hetet tanult, egyébként is gitáros volt világéletében, de azért megpróbálná. Hát ehhez képest nagyon jól nyomta, így a dobok mögött ragadt. El is kezdtünk próbálni, immáron ismételten Gergővel kiegészülve négyesben: Szifon, Attis, Gergő és én.

A jelen (2006. november - )

A próbáknak köszönhetően sikerült a nyilvánosság előtt is eljátszható formába hozni egy-két számunkat, így aztán 2006 novemberében elkezdtünk koncertezni. 2007-ben rendesen beindultunk, a sok meghívásnak köszönhetően rengeteg helyen játszottunk a műfaj meghatározó zenekaraival (pl. Yellow Spots, The Silver Shine), és több esetben igen kiváló, nemzetközileg is ismert és általunk régóta kedvelt zenekarral közösen is színpadra léphettünk, ők voltak a Hillbilly Hellcats, a Washington Dead Cats, a Rezurex és a The Quakes. Visszatérő vendégekké váltunk a Fészek Klubban is, ahol rendszerint teltházas közönségnek játszunk, és az év végén a Trafó Pinceklubban már több mint 600 ember előtt csörömpölhettünk. 2007 nyarán elkészítettünk egy öt számot tartalmazó demót, amely hamarosan "Döglött kutyák, döglött lovak" címen fog napvilágot látni, ezen felül az újjászületésünk óta rengeteg új dalt is írtunk. Jó szokásunkat megtartva az új számok is magyar nyelven születnek. A zenekart továbbra is elsősorban a saját magunk szórakoztatására csináljuk, a számainkat nem azért írjuk, hogy a közönségnek, a kiadók ízlésének vagy bármi másnak megfeleljünk. Ám örömmel tapasztaljuk, hogy rengeteg olyan ember is lejön és élvezi a koncertjeinket, akik egyébként nem hallgatják vagy nem is ismerik ezt a típusú zenét. Cikk jelent meg rólunk a Wan2 magazinban, és emelkedett hangulatú interjút adtunk a FIKSZ Rádióban. Készül második demófelvételünk is, ismét öt saját dallal. Külföldön is megfordultunk: a Hillbilly Hellcats vendégeként Bécs közönségét riogathattuk, idén, 2009-ben pedig Lengyelországban és Szerbiában fogjuk tiszteletünket tenni.

Lejegyezte: Iván, beleírt: Gergő