Vérfarkas a városközpontban
A Voodoo Allen egy nagyon gyors zenekar - amint értesültünk róla, hogy lehetőségünk lenne játszani a Nyugati téren felállított színpadon, nyomban lecsaptunk rá. Nem is annyira azért, hogy így reklámozzuk magunkat, hanem én például felettébb poénosnak gondoltam (és azt hiszem, a többiek is), hogy obszcenitásokat rivalljunk a gyanútlan lakosság fülébe.
A Fringe Fesztivál jóvoltából tehát sor kerülhetett erre ma délután 16:20-kor. Jómagam már koradélután ellátogattam a térre, megnéztem, mi a helyzet. Láttam két gimnazista zenekart, egyet Dabasról, egyet Debrecenből, és mindkét zenekarnál azt tapasztaltam, hogy a tér kezdetben még üres, majd először homeless-ek, majd járókelők is odagyűlnek néhányan, hogy meghallgassák a muzsikát. Gondoltam, így lesz ez a mi koncertünk alatt is majd.
Háromnegyed négykor összefutottam Aberrált kollégával, aki kezében épp a Faces of Death sorozat második részét szorongatta, és aki jelezte, hogy jönnek még ismerősök. Majd elment sörért. Ezen felül még kollégáimra is számítottam, akik nagyon kedvesen el is jöttek.
Négy órakor levonult a színpadról a gitáros srác, aki előttünk volt a programban. Mivel szólóprodukciót adott elő, nem volt könnyű dolga - a szomszéd utcában tudniillik a műsora alatt végig légkalapáccsal dolgoztak, ami simán áthatolt az akusztikus produkción. Így az előre adott 10 perc helyett volt elég időnk beállni - jól feltekertük a potikat, majd elkezdtünk játszani.
A közönség soraiban örömmel fedeztem fel váratlan kedves arcokat, de a legjobb az volt, hogy a téri óra körül egyre többen lettek, és táncoltak is - mindezek tetejébe állt ott néhány kreol bőrű szépséges turistalány, akik felettébb lelkesen ropták, kivívva ezzel csodálatomat.
Ami nem volt ennyire klafa, az a második szám után beszóló hangmérnök volt, idézem: "Ez katasztrófa! A színpad nagyon hangos! Titeket nem lehet hangosítani!" És más effélék. Erre fel lehalkítottuk a cuccokat, amitől jóval kevésbé hallottuk magunkat a kelleténél (én konkrétan nem hallottam a dobon és az éneken kívül semmit, magamat se). A közönség később mondta, hogy a hangzás kifelé ezután sem változott semmit... De nem pártoltak el, lelkesen táncoltak tovább. Itt egy kép a leglelkesebb táncosról. A fotón még a Jókai utca torkolatánál járja, de aztán a színpad előtt középen folytatta a show-t.
Néha átvágott a színpad előtti téren néhány mit sem sejtő járókelő, akik aztán rémült arccal siettek tova.
Annyira keveset tököltünk koncert közben, hogy maradt időnk egy előre nem tervezett Be Bop A Lulára is, s ennek elővezetése közben lepett meg minket Sándor barátunk, aki elmondta, hogy a munkából éppen hazatérőben a hatos villamoson ült, amikor meghallotta Ivánt, amint azt énekli: "A kurva anyjaaaaarrgghh!", erre leszállt, és még elcsípte a koncert utolsó hangjait.
Gyorsan lepakoltunk a színpadról, majd a fent látható táncossal kötöttünk közelebbi ismeretséget, aki bizony nem józanodott ki a koncert végére sem, de további borfogyasztással kívánta ezt az állapotot fenntartani, s ehhez tőlünk remélt anyagi segítséget. Próbáltuk megfelelni az elvárásainak, de sovány eredménnyel.
Iván és én indultunk vissza dolgozni, Szifon, Attis és Melinda hazafelé vették az irányt, de megbeszéltünk, hogy erre jövőre is benevezünk. És még előttünk áll a holnapi Fringe-es koncert a Millennárison!
bejegyezte: Gergő [Voodoo Allen] , bejegyzés időpontja:
22:54
0 megjegyzés
Ma nagyrészt én voltam soron, és mint az alábbi képek is bizonyítják, két különböző gitáron játszottam fel összes hátralévő szólamomat, csak amúgy virtuózosan. Saját telecasteremen:
És egy ott heverő Aria gitáron is, amilyenen Lucky játszott a Gunning Dogs korai korszakában: 
Így múlattuk az időt, három szám zenei alapjai 100%-ban készen vannak, kettőben még gitárszóló-hiány mutatkozik. És hát persze fel kell énekelnünk-vokáloznunk mind az öt slágert. Erre szombaton fog sor kerülni, ezzel zárva a mi részünket a demókészítésben. Utána a stúdiós srácoké a terep, hadd keverjenek!
